- -Szia anya! – szólítottam meg, mert a nagy
zene hallgatás közben nem vette észre a jelenlétem.
- -Áh! Végre! Jó reggelt kicsim! – mosolyodott el.
– Ne kérdezz semmit! Miután végeztem mindent elmesélek neked részletesen. Addig
pedig reggelizz meg! Kint áll az udvaron a kocsink, idefelé jövet beugrottam a
pékségbe.
- -Úúú! Köszönöm anyu! Szeretlek! És hol találom
a bejárati ajtót? –kérdeztem
- -Menj végig azon a folyosón és a végén
megtalálod. A kocsi kulcs pedig a konyhában van az asztalon.
Az éhségtől nem gondolkodtam, és pizsamában sétáltam ki az
utcára. Miután megpillantottam a szomszéd kapuban valószínűleg éppen az egyik
barátjával beszélgető nagyon helyes fiút, rögtön beszaladtam a kocsiba és reméltem,
hogy nem vettek észre. Miután az autóban elfogyasztottam a reggeli kakaós
kalácsom és a kávém, besétáltam anyuhoz. Ám miközben az autót igyekeztem
bezárni egy rövid, szőke hajú, számomra idegen fiú állt előttem.
-
Öhm! Szia! –próbáltam viszonylag normálisan
mosolyogni.
-
Szia! Te voltál az előbb az az ismeretlen lány? –röhögött fel.
-
Hát, igen. Most költöztünk ide. –majd
kínosan elpirulva lehajtottam a fejem.
-
Semmi baj, én is éppen az egyik barátomnál
voltam, aki itt lakik a szomszédotokban. Egyébként Ádámnak hívják, nagyon izgul
a holnapi koncertje miatt, ezért jöttem megnyugtatni egy kicsit.
-
Értem, hát én most megyek és felöltözök valami
rendes ruhába. Szia. –integettem el tőle.
-
Szia! És hogy is hívnak? –kiabált utánam.
-
Hanna! És téged?
- Dávid! Örültem a találkozásnak!
-
Én is! – intett és tovább sétált.
Visszasétáltam anyuhoz, aki már végzett
is a festéssel, és éppen kávézott. Már nekem is előkészített egy széket. Odasétáltam, majd leültem mellé.
-
Tudod kislányom, már régóta terveztük ezt a
költözést. Nem bírtam már tovább apáddal. Te is tudod, hogy mennyire
megváltozott, mióta elutazott arra a pár hétre. Lehet hogy van valakije. Persze akármikor találkozhatsz vele, feltéve ha
az eddigiek után akarsz, mivel az édesapád. De örülnék, ha nem tudná, hogy hol
lakunk. Tudod mire képes. Én már kihevertem ezt. Nagyon sokat sírtam miatta,
rengeteget veszekedtünk az utóbbi időben. A első gimnáziumi éved katasztrófa
volt, akár a jegyeidet vagy a lelki fájdalmaidat nézve. Nem volt más választásom.
-
Tudom anya. Jól tetted. Már én sem bírtam nézni
amit veled tett. Még egyenlőre nem nagyon szeretnék vele találkozni, esetleg
később. - simítottam meg a karját - Igen, az első évem nem volt túlzottan kellemes, de már mindegy. A
lényeg, hogy távol vagyunk apától, és semmi bajunk sem lesz. Megoldjuk majd ezt
az egészet.
-
Kislányom! Csak hogy tisztázzuk a dolgokat.
Azért jártam el otthonról, mert másodállásban dolgoztam egy jól fizető cégnél. Legutóbb
amikor megláttál engem azzal a férfival, az a főnököm volt. Akkor közöltem, hogy
mától nem dolgozhatom az ő cégüknél. Semmi rosszat nem tettem. A váló keresetet
már beadtam. A végén remélem, hogy minden jóra fordul majd, emiatt ne aggódj.
-
Nem aggódom anyu! Amíg veled vagyok nem! –mosolyodtam
el biztatóan.
-
Rendben van kicsim! Most menj, van egy
meglepetésem a szobádban. Van egy titokzatos ajtó. – majd kacsintott egyet.
Felsétáltam a szobámba és közben
az anyuval való beszélgetésünkön gondolkodtam. Tényleg remélem, hogy minden jó
lesz. Felértem a szobámba, majd kinyitottam a bal oldali ajtót. Ott
rejtőzött az óriási saját fürdőszobám. Eszméletlenül tetszett. Mindennel fel
volt szerelve és már alig vártam, hogy a cuccaimat is kipakolhassam. Egy
luxusszálló fürdőjével ért fel. Minden volt benne amire csak szükségem lehet. Tusolókabin, hatalmas kád, mosógép, radiátor, tükör, polcok. Miután kigyönyörködtem magam, leszaladtam anyuhoz.
-
Imádlak anyu! Ez egyszerűen fantasztikus! –ugráltam
anyát ölelgetve.
-
Jó-jó kicsim! Én is imádlak, de megjöttek a
bútorszállítók!
-
Oh! Bocsi, menj csak! – engedtem el.
Még a délután folyamán lefestettük
a szobák falait is, ezeket hagytuk utoljára. Az anya szobája bordó lett, szép
falmatricákkal, az enyém pedig lila. Ez a kedvenc színem, és nekem is vettünk matricákat, ami nagyon jól mutat majd a falamon. A szekrények is hollófekete fából készültek, ami hangulatos látványt nyújt a fallal. Nagyon szeretem a szobámat, és ezt az egész új életet.
Este felé kipakoltam a szekrényekbe, a fürdőszobába, szóval berendezkedtem.
10-re végeztem is, majd elővettem a laptopom és felnéztem
Facebookra. Üzentem a „barátaimnak”, hogy már nem találkozhatnak velem, de
majd néha összefuthatnánk, és az egyik barátnőm fel is hívott. Az egyetlen igaz
barátnőm, akit Leilának hívnak. Ő nem Magyarországon él, hanem Amerikában. Általánosban
ismerkedtünk össze, és nagyon jó barátnők lettünk. Sírógörccsel küszködve
elmondtam neki, hogy mi történt. Ő az egyetlen aki megért engem. Sikerült feldobnia, hiszen írta, hogy így legalább
közelebb vagyunk egymáshoz. Majd elköszöntünk. Engedtem magamnak vizet a kádba,
jó habosat, majd beindítottam egy számot és bőgtem. Rihanna- Stay című száma
mindig megsirat. Éjfél körül sikerült elaludnom. Alig vártam az újabb napot.