Augusztus 20. Péntek

Hűha… a mai napomat sohasem fogom elfelejteni. Na, akkor kezdjük az elején. Reggel anyu rántottát készített nekem, amit az ágyban fogyaszthattam el. Mivel tegnap bepakoltuk a bútorokat is egy kis tévét betettünk a szobámba, csak egy gond volt, sehogy sem passzolt a szoba színvonalához. A lényeg az hogy elkezdtem nézni az ilyen mesefilmeket, mert más nagyon nem ment benne. Mikor már nem bírtam tovább azt a tevékenységemet, ugyanis Spongyabob elfelejtette a titkos receptet és semmiféleképpen sem jött rá, még Rák Úr segítségével sem, akkor fogtam magam leszaladtam anyához.

-          Anya, ez így nem mehet tovább!- kezdtem idegesen.

-          Mi, kislányom?- nézett rám meghökkenve.

-          Semmi értelmes csatorna nem megy a tévében, arról nem is beszélve, hogy az ágyban fekve jóformán a tévét sem látom, nemhogy azt, ami benne van!

-          Ó! Hát akkor nincs mit tenni!- mosolygott rám, megkönnyebbülten.

-          Ezt hogy érted?- néztem rá még mindig feldúltan.

-          Úgy, hogy itt az ideje a vásárlásnak. Még egyébként sincsenek rendesen felszerelve a szobák. Van egy kis félretett pénzem, arra gondoltam, hogy elmehetnénk vásárolgatni.

-          Na az nagyon jó ötlet lenne! Na és ha már úgyis ott vagyunk, vehetnénk egy pár göncöt is, mert arra szükségem lehet itt fent Budapesten!

-          Persze, de akkor te is hozz egy kis zsebpénzt! Nem fogok ám mindent én állni.- kacsintott rám anyu.

-          Okés, akkor felszaladok, átöltözök és indulhatunk is!- hirtelen feltöltődtem a vásárlás hallatára, és egy kicsit jobban megismerkedek ezzel a várossal.

A délelőttünk nagyon jól telt anyával. Rengeteget nevettünk és jóformán kifosztottuk a boltokat. Mindent megvettünk, amit akartunk. Hatalmas tv-t, díszpárnákat, pokrócokat, díszeket, ruhákat, kiegészítőket, éksereket, egyszóval mindent. Miután hazaértünk hullafáradtan ledőltünk a kanapéra. Már kezdtük élvezni a pihenést amikor hirtelen csengettek. Anya próbált föltápászkodni, de nem igazán ment neki, ezért én mentem ajtót nyitni. Amikor kinéztem egy velem egykorú lány állt a kapuban.

-          Szia!- majd közelebb mentem hozzá és a kaput kinyitva megálltam.

-          Szia! Lili vagyok a szomszédból. Szerintem még nem ismerjük egymást. - kezdte kedvesen a lány.

-           Szerintem se. Engem Hannának hívnak és most költöztünk ide nem régen. - mosolyogtam rá

-          Csak azért jöttem, mert a tesómnak, Dávidnak ma lesz egy koncertje és gondoltam eljöhetnél velünk. Bulizunk egyet meg legalább ismerkedsz egy kicsit a környékkel, meg velünk is.

-          Persze nagyon jó ötletnek tűnik csak meg kell még beszélnem az anyukámmal.

-          Jól van, akkor fél 6-ra csengess be hozzánk. – mutatott a szomszéd házra.

-          Rendben, szia!

-          Szia, és várunk. – majd átsétált a szomszédba.

Mikor beértem elmeséltem anyunak az ötletem és nagyon tetszett neki. Ezután fogtam magam és felmentem készülődni. Hosszú civódás után eldöntöttem, hogy a krémszínű miniszoknyám és a hozzá passzoló csipkés felsőmet vettem fel. Barna csizmaszerű cipőmet vettem fel és a farmer kabátomat. Feldobtam egy egyszerű sminket, ami abból állt, hogy kihúztam a szemem, szempillaspiráloztam és vörös rúzzsal kifestettem a szám. Már indulásra kész is voltam, úgy gondoltam, hogy ez pont megfelelő egy koncertre.  Átsétáltam Liliék házához és becsengettem. Nyílt az ajtó és a barna hajú és zöld szemű nálam pár évvel idősebb fiú szaladt ki és nyitott nekem kaput.

-          Szia! Gyere be, Lili küldött, ő is mindjárt kész van.

-          Oké. –indultam be a kapun.

-          Csak egyenesen. – mosolygott rám a számomra még mindig idegen fiú.

-          Csak megtalálom az ajtót. – szóltam vissza neki.

-          Jól van, csak úgy láttam kicsit bizonytalan vagy. – kacsintott rám pimaszul.

-          Jó inkább fejezzük ezt be. Te már nem készülődsz?

-          Nem én már így megyek, ahogy vagyok, de látnád a kisöcsém, teljes lázban ég. – röhögött fel jóízűen.

-          Jaj szegény, ennyire izgul? – mosolyodtam el én is.

-          Hát igen, az első nagy fellépés.

-          Érthető a dolog.

A beszélgetés végére beértünk a házba és Lili már tűkön ült, de még várta a testvérét.

-          Na, sikerült bekísérned Hannát? –kérdezte Lili.

-          Igen, tényleg be sem mutatkoztam, milyen udvariatlan vagyok. A nevem Bence és most már tudom, hogy téged Hannának hívnak.  

-          Igen. –és elmélyültem gyönyörű szép zöld szemében.

-          Készen vagy már Ádám? –kiabált Lili.

-          Igen! Mehetünk. –jött elő a szobából az eszméletlenül jóképű Ádám.

-          Szia! –köszöntem neki- Hanna a nevem és a szomszéd lány vagyok.

-          Szia! Na akkor induljunk. –felkapta gitártokját és kiléptünk a házból, mind a négyen.

Lili épp Ádámmal veszekedett, hogy már mindenki ott van a koncert bejáratánál, nem fogunk bejutni, mire Ádám kissé nagyképűen visszaszólt neki, hogy nélküle úgysem tudják elkezdeni a koncertet. Ebben igaza is volt. Én pedig a hátuk mögött sétáltam Bencével, amikor így szólt:

-          Jól elvannak.

-          Ők mindig ennyit veszekednek? –kérdeztem

-          Hát általában igen.

-          És hogy bírod?

-          Néha én is beszállok a vitába, néha pedig, hagyom őket, mert nincs energiám a veszekedésre.

-          És nem szokták mondani, hogy tegyél igazságot közöttük?

-          Dehogynem! Mindig az a vége. –mosolygott rám olyan aranyosan, ahogyan én még nem láttam egy fiút sem.

-          Áhh. Értem. –sütöttem le a szemem.

-          Nézd! Oda is értünk.

-          Juj, tényleg nagyon sokan állnak sorba. –húztam el a szám.

-          Szeretnéd, hogy megoldjam? –kacsintott rám Bence.

-          Hát, nem lenne rossz.

Bence máris intézkedésbe kezdett, mi pedig ott maradtunk hárman. Ádám a szeme sarkából rám nézett.

-          Teljesen belehabarodtál?

-          Hogy mondod? –eszméltem föl a Bence bámulásából.

-          Nem, dehogyis.

-          Látom rajtad. –majd elővette telefonját és elkezdett valamit pötyögni rajta.

-          Mindjárt itt van Dávid. –szólalt meg végül. –Ismered?

-          Hát, igen, mert amikor tegnap szálltam ki a kocsiból ő éppen hazafelé tartott tőletek.

-          Értem.

Ezután bementünk a kapukon Ádám felment a színpadra és elkezdődött a koncert. Bence elment inni a haverjaival a standokhoz. Én pedig Lilivel és barátival voltam. Nagyon jó volt a koncert Ádám eszméletlenül jól gitározik és az énekes pedig Dávid volt. Nagyon jó volt, Ádám vagy kétszer rám is nézett a gitározás közben, de azok a pillantások tele voltak méreggel. Lehet, hogy erre az is rátett, hogy Bence mindig ott volt a közelemben, de nem tudhatom biztosan. Dávid pedig nagyon jó énekes, nem gondoltam volna róla, nagyon tetszett az egész koncert, de anyu már 11 felé hívott is, hogy ideje hazajönni. Mivel Lilit sem engedték tovább ketten elindultunk haza. Egész úton beszélgettünk és tényleg nagyon jól éreztem magam. Amikor a kapunkhoz értem elköszöntem Lilitől aztán bementem. Anyunak mindent részletesen elmeséltem aztán bedőltem az ágyba és tévénézés közben elaludtam. Nagyon jó volt ez a nap.